Cikk a Népszabadságban Tajvanról, kezdve a beitoui könyvtárral, folytatva az elmúlt évtizedek fejlődésével és az új kormányzat viszonyával az 1992-es konszenzushoz. A cikk legérdekesebb állítása lentebb kiemelve.

Azt már Laj I-csung, az új kormányzattal szorosan együttműködő Tajvan Kutatóintézet alelnöke mondja ki, hogy a szigetország szeretné megerősíteni a térségben az amerikai katonai jelenlétet. Szívük szerint csatlakoznának az USA és Japán katonai szövetségéhez, mert ebben látnak biztonsági garanciát.

…

34Ami az egyéb politikai szövetségeseket illeti, a politológus nem csomagolja be mondanivalóját: – Nem könyörgünk, elvi alapon keresünk barátokat. A polgárainkon és az elveinken kívül nincs mit szembeállítanunk az immár világméretekben is dominanciára törő, a szűkebb térséget pedig agresszíven destabilizáló Kínával. Európa sokáig intellektuális inspirá­ciót jelentett a tajvaniaknak, ez azonban ma már nincs így, mivel a Kínával való gazdasági együttműködés kedvéért feladta érté­keit és elveit. Az új kormányzat ezért meghirdette a „déli nyitást”: irány Vietnam, Dél-Korea, India, Ausztrália, Új-Zéland, meg a térség kisebb államai, ahol üzleti lehetőségek is kínálkoznak.